Rendszertani helye

Rend: Rágcsálók (Rodentia) Család: Mókusfélék (Sciuridae)

Státusz

Nemzetközileg (Berni egyezmény III. függelék) és Magyarországon is védett. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Elterjedési terület

A vörös mókus elterjedési területe hatalmas, gyakorlatilag egész Eurázsiát lefedi nyugat-keleti irányban Írországtól-Portugáliától egészen Észak-Kínáig, ill. Japánig; észak-dél irányban pedig Finnországtól a Földközi- tengerig. Magyarország szinte teljes területén előfordul hegy-, domb- és síkvidéki, lomb és fenyőerdőkben egyaránt.

Általános jellemzés

A mókus közkedvelt, csinos állatka. Angol neve a "squirrel" szó görög kifejezés, a "skia" - árnyék, és "oura" - farok szavakból áll össze, jelentése: "a lény, amelyik a farka árnyékában ül". Nagyon találó és kedves magyar köznevei voltak régebben a kelempájsz madár, cibóka, evet.

Testhossza 19-25 cm. Farka 15-20 cm hosszú, egyensúlyozásra, továbbá alvás közben a test melegítésére szolgál. Testsúlya 250-480 gramm között változik. A szürke mókusnál lényegesen kisebb. Többféle színváltozata létezik a feketétől a vörösig. Általában a lomberdőkben élő mókusok világosabb, míg a fenyvesekben élők sötétebb színűek. Évente kétszer vált bundát, a téli vastagabb, sötétebb színű. A jellegzetes fülpamacs télen a leghosszabb, tavasszal, a nagy bundaváltással a pamacsszőrök kihullnak és csak ősztől nőnek ki újra. Erős karmaival jól mászik a fákon, sőt, a házfalakon, vezetékeken is. Izmos hátsó lába nagy, akár 4-5 méteres ugrásokra teszi képessé. Élőhely: lomb- és fenyőerdőkben, városok zöldövezetében és nagyobb városi parkokban egyaránt előfordul. Vékony gallyakból, levelekből, fűből és madártollakból gömb alakú fészket épít magának 6-8 méter magasan a fák ágvillájában, de néha faodvakba vagy elhagyott madárfészkekbe veszi be magát. Itt alszik és neveli fel utódait is. Egy egyedhez több fészek is tartozhat és különböző funkciót tölthetnek be. Érzékszerveik közül különösen kifinomult látása és hallása. Elrejtett táplálékai felkutatását kiváló szaglása is segíti. Az egymás közötti kommunikációban a szaganyagok fontos szerepet töltenek be.

Táplálkozás

Tápláléka legfőképpen különféle fák terméseiből áll, előszeretettel fogyasztja a fenyőfák tobozait, makkot, diót, mogyorót. Emellett alkalmanként gombát, fakérget, rovarokat, madártojásokat és fiókákat is elfogyaszt. Aktivitásának 60-80 %-át tölti táplálékkereséssel és táplálkozással. Gyakran halmoz fel táplálékkészleteket faodvakban és a földben, gyökerek között, de nem mindig találja meg őket később.

Viselkedés

A mókus magányos, részben territoriális állat. Intraspecifikus (a faj egyedei közötti) territorialitás csak a nőstényekre jellemző. A hímek mozgáskörzete a nőstényekénél lényegesen nagyobb, több nőstény területével is átfednek. Mozgáskörzetük nagysága az élőhelytől, táplálék mennyiségtől, kortól függően nagyon különböző méretű (2-10 ha), egyedsűrűségük 0.5- 1.5 egyed/ha. Az egyes egyedek táplálkozó területe nagymértékben átfedhet, egy-egy bőven termő fán gyakran több állatot is látni, amint békésen táplálkoznak egymás mellett. A mérsékelt égövben évente két párzási időszak jellemző: egy februártól áprilisig, egy másik pedig májustól júliusig. Egy hím több nősténnyel is párosodhat. A nőstények átlagosan évi két fészekaljnyi utódot nevelnek fel. Egy fészekaljban 3-4 utód a jellemző. A vemhesség 38-42 napig tart. A megszülető utódok csupaszok, vakok, meglehetősen magatehetetlenek 10-15 g tömegűek. Szemük a harmadik hét után nyílik ki, szilárd táplálékot életük 40. napja környékén kezdenek enni, innentől kezdve elhagyják a fészket és maguk járnak táplálék után. A család tagjai még 8-10 hétig egymás közvetlen közelében maradnak. A fiatalok túlélési esélyeit nagyban meghatározza az adott évi magtermés a késő nyári-kora őszi időszakban, életük első telén a fiatalok átlagosan 75-80 %-a elpusztul. Ivarérettségüket kb. 1 éves korukban érik el. Mély téli álmot nem alszanak, a nagy hidegben kevesebbet mozognak, de ha éhesek, akkor rájárnak elrejtett tartalékaikra. A nőstények életük második évében nevelik fel az első fészekaljukat. A mókusok a természetben átlagosan 3-5 évet élnek, ha életük első telén túljutottak.

Ragadozói: legfőbb ellensége a természetben a nyuszt, mely képes a fák ágai között követni a menekülő mókust és kifárasztani azt, valamint különféle baglyok és a héja. A talajon való tartózkodáskor alkalmanként elejtheti a róka, nyest, vadmacska. Városi környezetben ritkán tudja elfogni a kutya, vagy a házi macska, és szerencsére viszonylag ritkák a gázolások is.

A vörös mókus veszélyeztetettsége

A MÓKUSLESŐ program 2002-től (www.mokusleso.net) kimutatta, hogy a vörös mókus hazánkban egyértelműen az őshonos erdőtípusokban él előszeretettel. Ugyanakkor meglepően kis élőhely-foltokban is megmaradhatnak kisebb állományai. A városi környezet, mint menedék a faj megmaradása szempontjából fontos lehet, de ugyanakkor a fokozódó elszigetelődés veszélyeztető tényező. Betegségei: A kullancsok, bolhák mellett számos belső parazita is előfordulhat. Az Eimeria sciurorum nevű egysejtű parazita járványszerű pusztulást is okozott pl. Finnországban és Skandináviában. Ez a fertőzés véres hasmenéssel jár, a gazdaállatot teljesen legyengítve. Bőrbetegségek közül ismert pl. a rühösség (Sarcoptes scabei canis); a vérzéses bőrsérülés a parapoxvírus fertőzés esetén lép fel (a szürke mókus a hordozója, míg a vörös mókus belehal a fertőzésbe).

A szürke mókus (Sciurus caroliensis) sikerének okai

A szürke mókus Észak-Amerika keleti partvidékének lomberdeiből származik. Angliában tenyészetekből szabadult ki és meg is telepedett, invazívan terjedt a vörös mókus állományainak rovására. Sikerének egyik titka, hogy hatékonyabban tudja megemészteni a makkokat, mint a vörös mókus, ezáltal jobban halmoz fel zsírt a téli, kritikus időszakra, így nagyobb a túlélési esélye. Nagyobb, agresszívebb és jobban viseli a zavarást. Mindezek tetejében az őshonos mókus számára letális parapox vírus hordozója. Néhány éve hasonló folyamat kezdődött Észak-Olaszországban is, ahol a szürke mókus már elérte az Alpok összefüggő fenyőelegyes erdőzónáját. A szürke mókus szélesebb körű térhódítása Európában a jelenlegi tendenciák alapján megállíthatatlannak tűnik, és hosszú távon az őshonos vörös mókus teljes kontinentális állományát veszélyeztetheti.