A nyestet viszonylag ritkán lehet közelről megfigyelni. Ha sikerül is megpillantani, legtöbbször csak a félhomályban elsuhanó árnyat látjuk, amint gyorsan eltűnik egy autó alatt, vagy átbújik egy kerítésen. Nézzük tehát mivel tévesztik az emberek a leggyakrabban össze ezt az alapvetően jellegzetes, kecses ragadozót!

Macska:

Városainkban igen gyakoriak a kóbor macskák. Méreteikben hasonlóak, viszont a nyestnek bozontosabb a farka, és míg a macskák gyors kis lépésekkel szinte suhannak, addig a nyest kissé begörbített háttal enyhén ugrándozva fut. A macskák lábai hosszabbak, koponyájuk kerekebb.

Nagy pele (Glis glis)

Testhossza 13-18 cm, farkhossza 12-15 cm, tömege 185 g-ig. Testalkata a mókuséra emlékeztet, de sokkal l kisebb, és alapszíne mindig szürke (a barnásszürkétől az ezüstszurkéig). Nagy gombszem és bozontos farok jellemzi. Hasi oldala fehéres. Élőhelyei a lombos erdők, nagyobb kertek, egyes területeken előszeretettel tanyázik a gyümölcsösökben. Hazánkban viszonylag gyakori, kertekben álló házak padlásain is megtelepszik. Fürgén mozog a fák ágain, felkapaszkodik a függőleges falakon is. Gyakran bukkan fel erdős területeken álló öreg épületek padlásain, erdei menedékházakban, ahol éjszakánként rágcsál és szaladgál. A nappali órákat fák üregében vagy fészekben tölti. A zöldövezeti kerületekből érkező bejelentések alapján várhatóan egyre gyakoribb lesz környezetünkben.

Közönséges görény (Mustela putorius)

Nagyobb távolságból, sötétben igen nehéz a megkülönböztetés, mozgásuk, de néhány méterről már jól kivehető elkülönítő bélyegeik vannak: a görény kisebb termetű, teste oldalról világosabb, mivel barna bundája alól kivilágít a világos alsó szőrzet. Pofáján jellegzetes álarc-szerű folt van, fülszegélye fehér. A görénynek nincsen fehér torokfoltja. Erre a fajra is jellemző, hogy megfordul emberi településeken, de ez össze sem hasonlítható a nyest térhódításával. Mivel szívesebben mozog a talajon, inkább csak falusi területeken látogatja a házakat, ólakat.

Vadászgörény:

A vadászgörény az utóbbi években gyakori házikedvenc lett. Sokféle színváltozatban létezik, folyamatos átmenetet képezve a vad és az albínó típus között. Az albínó nehezen téveszthető össze bármivel, az egyéb változatokra a fent leírtak vonatkoznak. Az ember által felnevelt (tenyésztett), és megszökött, vagy az utcára kitett állatok (szerencsére ez nem jellemző) szelídek, nem félnek az embertől.

Nyuszt (Martes martes)

A nyest legközelebbi, Magyarországon is élő rokona. Elkülönítésük néha még szakembereknek is gondot okoz. Hazánkban nem jellemző hogy az ember közelében élne, míg pl. nyugat-európai élőhelyein már a falusi, kisvárosi kerületekben is megjelent. Méretben, színben hasonlóak, viszont a nyuszt torokfoltja többnyire sárgás, és nem húzódik le villaszerűen a mellső végtagokra. Orra fekete - a nyesté hússzínű. Fülszegélye sárgás - a nyesté fehér; a nyuszt talppárnái közötti szőrzet jóval dúsabb, ez néha a friss talplenyomatok elkülönítő bélyege lehet. Továbbá a nyuszt kifejezetten az erdőségekhez kötődik, többnyire nappal aktív, míg a nyest a nyíltabb, sík területeken, erdőszegélyekben otthonosabb és természetes élőhelyén többnyire éjszaka aktív.